Három életút, három személyiség, három választás

A Cserhátiból indultam legutóbbi programján három volt cserhátissal találkoztunk. Mindhárman elmondták mit kaptak az iskolától, hogyan alakultak cserhátis éveik, és hol folytatták érettségi után.

indultam 03 thHorváth Eszter kemény felvételi után, családi indíttatásból került a Cserhátiba. A néptánc nagyobb szerepet játszott az életében a tanulásnál, de érettségi után véget értek felhőtlen középiskolás évei, hiszen édesanyja halála miatt érettségi után el kellett mennie dolgozni. Saját maga tapasztalta meg mit jelent a betanított munka, és ez után döntötte el, hogy tovább kell tanulnia. Tanítónői diplomát szerzett, s immár 11 éve dolgozik Palinban. Közben életmódot is váltott, s hogy jól érezze magát a bőrében, nekiállt futni. Azt üzente a mai diákoknak, hogy merjenek önmaguk lenni, soha ne adják fel, ne akarjanak másoknak megfelelni, járják a saját útjukat, még ha ez nehézségekkel is jár. Az is kiderült, hogy a Cserhátiban megtanulta hogyan kell a fúrót, a kalapácsot használni, s nem esik kétségbe, ha egy talicskát meg kell hegeszteni.indultam 04 th

Marczin Balázs egy kis faluból indult, ahonnan nagy szó volt, ha valakit a Cserhátiba vettek fel. Két évig nem is tudta ezt értékelni, mert a foci volt a legfontosabb számára. Tanulmányi eredménye tizenegyedik évfolyamtól javult, miután kiderült, hogy nem lesz nagy focista, ezért a tanulást választotta. A gépészmérnöki diplomát is levelezőn szerezte meg, de tudta, hogy mit akar. A Honeywellnél helyezkedett el, s egy re feljebb került a ranglétrán. Tisztában volt vele, hogy az idegen nyelvek ismerete, a kitartás, a kemény munka meghozza gyümölcsét. S miután már szinte mindent elért, kiszállt a mókuskerékből, a családot választotta - részt akar vállalni gyermekei nevelésében, - s munkahelyet is váltott, ma a Nilfisknél dolgozik vezető beosztásban. Az ő üzenete szerint mindig őszintének kell lenni, vállalni kell, ha valamit nem tudunk, merjünk kérdezni, ha valamit eldöntöttünk, akkor azt vigyük véghez, s ne gondoljuk azt, hogy a pénz minden.

indultam BG thBagladi Gábor már nyolcadik osztályban tudta, hogy programozással akar foglalkozni, Bátyját követte a Cserhátiba, s kilencediktől fogva azon dolgozott, hogy terve valóra váljon. Kiváló tanulmányi eredménye aztán egyenesen a BME-re vitte, ahol szembesült az egyetemi tanulmányok nehézségeivel. De már első éves korában elkezdett dolgozni programozóként, hogy jövőjét megalapozza. Azóta már több cégnél dolgozott, maga is vállalkozásba kezdett. Néhány éves tapasztalata alapján azt tanácsolta a diákoknak, hogy a tanulásba fektessenek be, jussanak minél több új ismerethez, végezzenek minél több tanfolyamot, s ezek után elkezdhetik a maguk útját járni. Csendesen, visszafogottan beszélt, de szavaiból kiderült, hogy nagyon céltudatosan készült a jövőjére, s mára elérte azt, hogy nem ő keres munkát, hanem őt keresik. Mert dolgozni csak alaposan, megbízhatóan érdemes, akkor leszünk sikeresek.

Jó volt hallgatni ezt a három különböző mentalitású fiatalt, akik hitelesen tudtak mesélni a középiskolás évek szépségeiről, nehézségeiről, a szakmaválasztásról, s a kemény harcokról, amit mindenkinek saját magának kellett megvívnia. Szimpatikusak voltak, megnyerőek, „Cserhátisok”.