NAGYKANIZSAI SZC Cserháti Sándor Technikum és Kollégium

Nemzetközi kapcsolatok

2018-as Határtalanul pályázat kapcsán:

  • Nyárádszereda, Bocskai István Elméleti Líceum

Rákóczi Szövetség diákutaztatás programja révén:

  • Építészeti Szakközépiskola, Dunaszerdahely (Szlovákia)
  • Műszaki Iskola, Ada (Szerbia)

Kirándulás Dunaszerdahelyre

10A Cserháti Sándor Technikum és Kollégium hagyományaihoz híven minden évben a végzős osztályosok ellátogatnak Dunaszerdahelyre, Szlovákia egyik legnagyobb magyar anyanyelvű közösségébe. Idén a 12.C és a 12.A osztállyal vettünk részt ezen a programon.
Október 17-én kora reggel indultunk Győrbe, az Audi gyárba. Ott bemutatták nekünk az autók gyártásának menetét. A gyár területe egy hatalmas telken helyezkedik el, ami akkora méreteket ölt, hogy saját busz- és vonathálózata is van a precíz és szabályos működéshez.
A látogatás végeztével indultunk tovább az egykori Magyarország politikai szívébe, Pozsonyba. Előtte megnéztük az egekbe nyúló Dévény várát, ahol Szlovákia és Ausztria határait két folyó összefolyása választja el.
Pozsony maga a mennyország azon emberek számára, akik szeretik a történelmet. Látogatásunkat a koronázási templomnál kezdtük. Lesétáltunk azon az úton, amin sok híres uralkodó is sétált egykor. Itt kaptunk egy kis szabadidőt vásárolgatni, és felfedezni a területet.
A szabadidő lejártával indultunk Dunaszerdahelyre, Az Informatikai és Szolgáltatóipari valamint Építészeti Szakközépiskolába. Az iskolához érve kipakoltunk, majd elfoglaltuk a szállásunkat.
Másnap reggel körbevezettek minket az iskolában, benézhettünk néhány foglalkozásra is. Rövid sétát tettünk a városban, hallhattunk a helyi foci csapatról, beengedtek minket a DAC-stadionba is, majd a helyi diákokkal megkoszorúztuk az ’56-os emlékművet. Visszatérve következett a focimeccs a helyi iskola csapatával, ami afféle hagyomány már. Az eredmény sajnos 3-4 lett, vesztettünk, de iskolánk csapata példásan küzdött végig. Ebéd után indultunk Nagykanizsára, útba ejtve a bős–nagymarosi vízlépcsőt. Fáradtan, de sok-sok élménnyel gazdagabban érkeztünk haza.

Köszönjük Farkas Tünde tanárnőnek a szervezést, osztályfőnökeinknek pedig a kíséretet.

 

HATÁRTALANUL

hatartalanul logoA cserhátisok kirándulása a Délvidéken. 2022. május 18-22.

1. nap:
6.45-kor indultunk. Elég sima és gyors volt a határátlépés. 13 óra körül értünk Szabadkára, ahol a csoportkísérőnk várt bennünket. Ő egy délvidéki magyar lány volt, Szegeden tanult.
Szabadkán megnéztük a csodálatos szecessziós Városházát, a városháza előtti teret a Zsolnai-szökőkúttal. Elsétáltunk a felújított zsinagógához, be is mentünk, majd Kosztolányi Dezső volt gimnáziuma és szobra mellett elhaladva a szintén felújított színház épületéhez jutottunk. Szabadka sétálóutcája mediterrán hangulatot tükröz.
Ezután a palicsi tó partján sétáltunk, ahol szecessziós fürdőépületeket láthattunk.
Késő délután Tóthfalura utaztunk, ahol a szállásunk is volt. Tóthfaluban megismerkedtünk az élni akaró vidék példaképének számító faluval, megtekintettük a parkokat és szobrokat, illetve az iskolát és akadémiát. A Délvidék legnagyobb Turul-szobrát, valamint Tóth József falualapító, János Pál pápa és a mártír pap, Szabó Dénes szobrát. Felkerestük a Mini-Délvidék parkot, ahol Délvidék nevezetességeinek makettjeit állították ki.

2. nap:
Zentán a díszes Városháza tornyában megnéztük a Zentai csata színvonalas kiállítását, a csata makettjét és azokat a tárgyakat, amelyeket a csata helyszínén tártak fel. Virágot helyeztünk el a zentai csata emlékművénél. Nem hagytuk ki a szecessziós tűzoltólaktanyát sem.
Meglátogattuk a Karácsonyi grófok településén a beodrai gőzgép, traktor és oldtimer múzeumot.
Délután Törökbecsén a templomkertben emlékeztünk az aradi vértanúra, gróf Leiningen-Westerburg Károlyra, aki felesége révén lett törökbecsei nagybirtokos. Majd a kultúrközpontban megtekintettük Becse várának makettjét, az aracsi pusztatemplomot bemutató kiállítási tárgyakat, illetve a frissen feltárt borjasi neolitikus település leletanyagát.
Megtekintettük a Türr István-zsilipet, ott ahol a Duna vize torkollik a Tiszába a Ferenc-csatornánál. Ellátogattunk a Than fivérek emlékére létrehozott emlékházba és interaktív parkba, ahol 28 tudományos interaktív játék – és eszköz kapott helyet.

3. nap:
Egy idegenvezető segítségével Zimonnyal és Belgráddal ismerkedtünk. Nagy sétát tettünk a várban, megemlékeztünk Hunyadi Jánosról a várban található emlék-kövénél. Séta a városközpontban. Szabadidő, majd utazás a második szállásra, mely nagyon érdekes helyen volt. Viminacium Arheológiai Park. Ez egy új „tábor”, 6 lakóépülettel és egy közösségi épülettel, ahol az étterem is volt.

4. nap:
Sikerült bejutnunk a felújított Galambóc várába, majd a Vaskapu-szoros Kis-Kazán szakaszán két csoportban sétahajókáztunk a Decebál szobor és a Trajnus tábláig majd vissza. Megcsodáltuk a Mirocs hegyi plató kilátóról a Kazán-szorost, csodálatos fotókat készítettünk.

5. nap:
Elindultunk haza. Útközben megálltunk Újvidéken, Szerbia második legnagyobb városában és bebarangoltuk a péterváradi erődítményt, a katakombákat, s közben ismerkedtünk az erőd és a hadsereg történetével.
Sétáltunk egyet Újvidék központjában, majd egy bevásárlóközpontban elköltöttük az utolsó dínárjainkat.

Határtalanul program

hatartalanul logoA "Határtalanul!" program a nemzeti összetartozás operatív programjaként működik, amely lehetőséget kínál a magyarországi iskolák tanulóinak, hogy államilag támogatott osztálykirándulásokon vegyen részt a szomszédos magyarlakta területeken, így szerezve és megosztva személyes tapasztatokat a külhoni magyarságról, illetve velük közösen. A Nagykanizsai Szakképzési Centrum tagintézményei már több ízben vettek részt a "Határtalanul!" program által kínált látogatásokon.

A program hozzáadott értékéről, a megszerzett tapasztalatokról és élményekről a résztvevők a következőképp nyilatkoztak:

„Látogatás Erdélyben

Első utunk Nagyváradra vezetett, „Biharország” fővárosába.

Nekünk, magyaroknak elsősorban Ady városaként jut az eszünkbe, ahol pezsgő irodalmi élet zajlott a 19. században. Ugyanakkor Szent László emlékével is találkozhatunk, aki itt alapított monostort a 11. században. Híres hermáját is itt őrzik.
A város főterén megnéztük a legjellegzetesebb épületeket: a Szt. László római katolikus templomot, a Görögkatolikus püspöki palotát, a Városházát, a Fekete Sas palotát, a Moskovits-palotát, valamint az ortodox katedrálist és a Holdas templomot.
Következő állomásunk Nyárádszereda volt. A Bocskai István Elméleti Líceum diákjaival találkoztunk, bemutatták nekünk iskolájukat. Kulturális műsorral is kedveskedtek: a Bekecs néptáncegyüttes műsorát nézhettük meg. Ezek után közösen megkoszorúztuk Bocskai szobrát, majd városnézés következett. a református templomban egy előadást hallhattunk, ahol megismerhettük a helyi kulturális szokásokat, és az itteni magyar közösség mindennapjait.
Erdély leghíresebb városát, Kolozsvárt is felkerestük. Mátyás király szülővárosaként nekünk, magyaroknak ez egy fontos hely. Ellátogattunk nagy királyunk szobrához, mely a Szent Mihály templom előtt áll. A város fontos kulturális központi szerepet is betölt.Megnéztük még a Farkas utcai református templomot és a Bánffy-palotát is.
Marosvásárhelyen is jártunk. Itt rendhagyó történelem órát tartottak nekünk Hunyadi Jánosról és II. Rákóczi Ferencről. Ez az óra a Várban zajlott. Ezután megtekintettük a Városházát és a Kultúrpalotát. A Tükörteremben nagyon tetszettek az üvegablakok, amelyek magyar népballadákat ábrázolnak. Látogatást tettünk a Református Kollégium-Bolyai Farkas Elméleti Líceumba is.
Sétáltunk a Medve–tó partján, ahol biológia óra is volt. hazafelé megkoszorúztuk Tamási Áron sírját.

Nagyon szép, tartalmas napokat tölthettünk ezen a tájon, szívesen visszalátogatnánk máskor is.”

 

„Erdély, Mezőség

A Határtalanul pályázatnak köszönhetően erdélyi kiránduláson vehettünk részt. Nagy izgalommal vártam az utazást, hiszen még soha nem voltam Erdélyben. Ugyanakkor irodalomból, történelemből, földrajzból sokat hallottunk, tanultunk a „legmagyarabb területről”.
A hajnali indulás sem tudta elnyomni az izgalmat, a fárasztó és unalmas buszozás csak fokozta várakozásomat.
Végre átléptük a határt. A Kárpátokba érve szinte elállt a lélegzetem is a csodás látványtól. Az érintetlen táj, a hegycsúcsok, völgyek rádöbbentettek, milyen parányi az ember. Aztán jöttek a városok, a látnivalók.
A teljesség igénye nélkül (hiszen annyi helyen jártunk), néhány ezek közül.
Első állomásunk Nagyvárad volt. Tudjuk, Trianon előtt a magyar kulturális élet egyik fellegvára volt. A város utcáin sétálva szinte elénk toppant Ady Endre, akinek kedvenc helye volt Nagyvárad. Láttuk a kávéházat, ahol a költő rendszeres vendég volt, sok-sok költeménye született azon a helyen.
Érdekes volt Nyárádszereda is. Itt a helyi líceummal ismerkedtünk meg. A középiskola hasonló profilú, mint a miénk. Egy kis műsorral (néptánc) és ebéddel leptek meg bennünket. Mindkettő nagy élmény volt.
Természetesen jártunk Kolozsváron is, Mátyás király szülővárosában. Ha Váradon Ady, akkor itt Mátyás köszönt ránk. Lenyűgöző volt a Szent Mihály-templom, előtte a monumentális Mátyás-szoborral.
Egy újabb magyar város, Marosvásárhely következett.A város meghatározó épületei a Városháza, a Kultúrpalota, na és a Vár. A Kultúrpalota tükörtermének festett ablakai a népballadák világát idézik meg.
A természeti csodák közül a Medve-tó nyújtott nagy élményt. Megismertük kialakulásának történetét, a fürdő jelenét. A tordai sóbánya pedig felért egy csodával. Lélegzetelállító és ugyanakkor félelmetes volt fentről letekinteni a szédítő mélységbe.
Természetesen nem maradhat ki Farkaslaka sem, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron sírját.
Szállásunk a Mezőségben volt. Az erdélyi városokhoz képest kissé elmaradott terület, de a helyiek vendégszeretete, ételeik, népi kultúrájuk, néptáncuk szívet melengető. A búcsúesten egy jó hangulatú táncház várt ránk, ahol megtanulhattunk néhány alaplépést a környék táncaiból.

Fájó szívvel hagytuk magunk mögött Erdélyt. Megmutatták nekünk, mit jelent magyarnak lenni „számkivetettként”. Azt gondolom, van mit tanulnunk tőlük.”

 

„5 nap Erdélyben

Amikor a tanárnő elmondta, hogy nyertünk egy utazást a Határtalanul pályázaton és Erdélybe fogunk utazni, egy régi álmom vált valóra. Szüleim már jártak Erdélyben és sokszor mesélték élményeiket, így mindig nagyon vágytam arra, hogy én is járhassak ott.
Alaposan felkészültünk az útra. Beszéltünk Trianonról, a határon túli magyarság életéről, a közös nyelvünkről és az ottani kultúráról. Megnéztük a térképen az útvonalat, megkerestük a neten az iskolát, akikkel egy napot eltöltünk.
Nagy várakozással szálltam fel a buszra, és nem csalódtam! Nagyvárad igazi nagyváros, Körösfő a népi építészet egy kisebb csodája, a Király-hágó, Marosvásárhely, a tordai sóbánya hatalmas élmény volt!
Az egy kicsit zavart ugyan, hogy abban a faluban, ahol a szállásunk volt alig volt térerő, így nehezen tudtam felhívni anyáékat, de nem tapasztaltam, hogy rosszabbul élnének, mint mi.
Érdekes volt Nyárádszeredán a Bólyai Elméleti Líceum diákjaival találkozni. Bemutatták az iskolájukat, a népviseletüket, a táncukat, főztek ránk, finom gulyáslevest ettünk, de előtte volt egy barátságos focimeccs, amit persze mi nyertünk, ha nem is nagy fölénnyel. Néhány diákkal jót beszélgettünk arról, hogyan élnek, hova járnak szórakozni, nyaralni, milyen terveik vannak a jövőre. Először egy kicsit meglepődtünk, hogy milyen szépen beszélnek magyarul, aztán már teljesen természetes lett.
Jártunk Csíksomlyón is. Eszembe jutott, amikor a tv-ben láttam a magyarok tízezreit a pünkösdi búcsún, és elhatároztam, hogy egyszer eljövök ide velük együtt ünnepelni.

A hazafelé vezető úton már nagyon fáradtak voltunk. Tele voltunk élményekkel, alig tudtunk mindent megjegyezni. A buszon felemlegettük a csíksomlyói szállást, amikor huszan aludtunk egy szobában, a tordai sóbányát, a néptánc-tanulásunkat, a koszorúzásokat, és megannyi kellemes élményt!”